Hogyan lehet megbirkózni az óvoda kezdetével
Manapság a szülők gyakran felteszik maguknak a kérdést, hogy óvodába adják-e gyermeküket, vagy maradjanak otthon. Ez egy nagy téma, és minden családnak magának kell mérlegelnie az összes érvet és ellenérvet. Ha azonban mégis az óvodakezdés mellett döntenek, akkor biztosan foglalkozni fognak azzal, hogyan kezeljék úgy, hogy az minden fél számára könnyek nélkül és lazán menjen. Hogyan kell ezt csinálni?
Kommunikáció és óvodai játék
Nagyon fontos, hogy beszéljünk a gyerekekkel az óvodáról, és készítsük fel őket arra, hogy mi fog történni az óvodában. Írja le nekik, hogy milyen lesz a napjuk az óvodában, hogy reggel együtt mentek oda, aztán elköszönnek, a gyermek a többi gyerekkel játszik, új játékokat fedezhet fel, majd értük jönnek és együtt mennek haza. Remek tevékenység lehet egy bölcsődei játék is, ahol például plüssállatok segítségével játszhatjátok el a részlépéseket. Kommunikáljatok arról is, hogy milyen érzésekkel - félelemmel, szomorúsággal, szégyennel, bizonytalansággal - találkozhat a gyermeked az óvodában, és hogy nem baj, ha vannak ilyen érzései, és nem kell elrejteni őket. És azt is mondjátok el egymásnak, hogyan lehet ezekkel az érzésekkel dolgozni, kihez fordulhat, ki segít neki.
Kedvenc tárgy
Engedje meg gyermekének, hogy egy olyan kedvenc tárgyat vigyen magával az óvodába, amely az otthonára emlékezteti. Ez lehet egy plüssállat, egy autó, egy baba, bármi, amit szeret. Félelem vagy szomorúság esetén ez a kedvenc tárgy segíthet a gyermeknek megnyugodni.
Ne szakítsa meg a szoptatást
Ha még mindig szoptat, akkor semmiképpen ne hagyja abba a szoptatást csak a bölcsőde kedvéért. A baba biztosan megbirkózik majd az óvodában a mell nélkül is, és amikor újra hazajön hozzád, a szoptatás remek lehetőség lesz számára, hogy kipihenje a fárasztó napot. Az óvoda egyes gyermekek számára nagyon megviselheti az érzelmeket, mert minden új, a tanárok, az ismeretlen gyermekek, a különböző játékok stb. A szoptatással aztán a baba kárpótolni fogja a veled való érintkezést, és nyugodtabb lesz.
Nyugodt szülő
Az óvodakezdéskor nagyon fontosak a gyermeket óvodába hozó szülő érzelmei is. A gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak a szülő bizonytalanságaira, félelmeire, aggodalmaira, és előfordulhat, hogy búcsúzáskor sírva fakadnak vagy nem értenek egyet a távozással. Ezért megpróbálhatod bevonni az apukát, aki érzelmileg kevésbé zaklatott. A gyerekek általában jobban megbirkóznak az óvodakezdéssel, mint mi felnőttek.
Barát
Nagyon hasznos lehet, ha a gyermeknek van egy barátja a bölcsődében, akit esetleg a játszótérről vagy a családi központból ismer. A gyermek ilyenkor jobban várja majd az óvodába járást, mert tudja, hogy egy általa ismert barátja ott lesz vele. Kérdezd meg tehát a környékbeli anyukákat, hogy az ő gyermekük is ugyanabba az óvodába fog-e járni.
Búcsú az öltözőben
Az első napokban ne siettessük túlságosan a babát a búcsúzkodással, hogy ne legyen számára stresszes a reggeli órától. Másrészt nem szabad túlságosan elnyújtani a búcsúzkodást. A pelenkázóban átöltöztetjük a babát, megkérdezzük, hogy szüksége van-e még valamire tőlünk, és ha nincs, akkor adunk neki egy puszit, egy ölelést, és elmegyünk.
Alkalmazkodási napok
A legtöbb óvoda úgynevezett adaptációs napokat kínál, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy fokozatosan hozzászokjanak az óvodához. Kezdetben ez lehet, hogy csak napi egy-két óra, hogy a gyermek megismerkedjen az óvodai környezettel, az óvónőkkel, megtudja, hogyan működik, és fokozatosan felkészüljön a hosszabb óvodai tartózkodásra.
Csak reggelente vagy csak néhány napon
Ha a bölcsőde nem kínál adaptációs napokat, akkor meg lehet próbálni, hogy a gyermeket csak délelőtt vagy csak a hét egyes napjain tegyük a bölcsődébe, és fokozatosan bővítsük, attól függően, hogy a gyermek hogyan boldogul.
Ne törd el a térded felett
A gyermeknek nem kell hároméves korában óvodába mennie, és egyáltalán nem kell óvodába járnia. Minden a szülők belátásán és a gyermekkel való megegyezésen múlik. Ha a gyermek nagy érzelmeket él át, és nem akar óvodába menni, hasfájás vagy akár hányás kíséretében, akkor nem szabad térdre törni. Ha ennek ellenére odavisszük, akkor előfordulhat, hogy negatív viszony alakul ki benne az óvodával, és egyáltalán nem akar oda menni.
Természetesen minden gyermek más és más, és minden szülőnek mások a munka- és anyagi körülményei, ezért cselekedjen aszerint, ahogyan érzi, ne pedig aszerint, hogy mit mond a környezet vagy a rendszer hogyan van berendezkedve. Békés óvodakezdést kívánunk.
